Margarin-impressziók

1.

Vaj van a fején a margarinnak,

...bár talán nem is tehet róla, hogy hazugságokat híresztelnek róla. Van neki magának is elég baja...

A kolloid szerkezetű, olykor halolajjal is boldogított zsírban oldódó vitaminokkal s a már szinte létünk meghatározójának mondható béta karotinnal felhizlalt margarin szép kort tudhat maga mögött. Karrierje úgy 138 éve kezdett ívelni felfelé, amikor egy francia vegyésznek (?) sikerült marhafaggyúból előállítania. Igaz, az még nem volt egyenértékű mai gyöngyházfényű szívbarátokkal, - a monda szerint többen bele is haltak a szilárd halmazállapotú zsiradékkal lágyan megkent kenyér elfogyasztásától - de vajon a mai margarinok kiállják-e az idő próbáját?

A gyártás fortélya, az olajkeményítés során az olajokban lévő telítetlen zsírsavakat katalizátor (általában nikkel) jelenlétében hidrogénnel többé-kevésbé telítik. Így a növényi olajokból szilárd zsír keletkezik, amely fehér színű, jellegtelen ízű és illatú, nehezen kenhető anyag. A kemény zsír-emulzió stabilitásához lecitin és hozzá hasonló monogliceridek járulnak hozzá, ph-ját citromsavval állítják be. A sorba kapcsolt hűtőhengereken át gyúrt, kisméretű kristályokká szelídült margarint aztán diacetil, és hidroxizsírsavak laktonjai teszik ellenállhatatlanul aromássá.

Az így elkészült vegyi anyagot azután műanyag csészékbe, vagy fóliába csomagolják, s élelmiszerként forgalmazzák. A reklámokon jólnevelkedett vásárló pedig elégedetten fogyasztja, hiszen tudja: mindent megtett egészségéért: koleszterinmentes, szívbarát, és light margarint fogyaszt a zsíros és ártalmas vaj helyett.

(Azért én, a jó PR, a nyálcsordító plakátok, a dietetikusok csábító mosolyai ellenére, maradok inkább a frissen köpült, finom írós vajnál.)

Széleskörű ismereteim birtokában azonban tudom, hogy a fent vázolt eljárással nem dekorációs díszvakolat, sem a halálra ítélteknek a siralomházban való tartózkodásra javasolt készítmény, sem az interkontinentális ballisztikus rakéták üzemanyaga nem készül, hanem a mindennapos fogyasztásra szánt, margarinnak elnevezett dolog.

2.

Harmatszedés - avagy a vajat lószarrá változtató boszorkány

Egyszer volt, hol nem volt, valamikor, réges-régen az embereket teheneket legeltettek virágos mezőkön, majd a jámbor jószágokat megfejték, s habos, jószagú tej föléből fáradságos eljárással vajat köpültek. A máshol inkább zürbölésnek nevezett munkafolyamathoz országosan ismert serkentő mondókák, s dalok keltek szárnyra az asszonyok szájáról, s hiedelemmondákból ismert volt a vajat lószarrá változtató boszorkány alakja is.

A magyar nép hitvilág mágikus eljárása a nagyobb tejhaszon elérése érdekében a harmatszedés volt, amely művelet lényege a harmat összegyűjtése: valamilyen ruhadarabnak a füvön, legelőn, ritkábban való húzogatásával történt, napkelte előtt vagy éjfélkor, gyakran meztelenül.

Az emberi találékonyság azonban az évszázadok alatt kialakult szokásokat alapjaiban megváltoztatta, amikor a nagyobb tejhaszon érdekében a vegyészek tudományaihoz fordult, s hipp-hopp, feltalálta a margarint. Amelynek ugyan annyi köze van csak a vajhoz, mint mackósajtnak a brummogáshoz, vagyis az erre erősen elszánt egyének rákenhetik kenyerükre. A kolloid szerkezetű, olykor halolajjal s más nyalánkságokkal boldogított, vitaminokkal, nehezen kimondható elnevezésű aromakomponensekkel dúsított, megfelelő ph-ra beállított lecitines emulzió ma már mindennapi asztali élvezetek része lett.

A mondabéli boszorkány, úgy látszik, nem végzett teljes munkát, mert ha lószarrá változtatta volna a vajat, azt legalább trágyának lehette volna összelapátolni. De miután kenhető műanyagot varázsolt belőle büntetésül a hajhász népnek, így aztán ehetjük, míg csak - inkább előbb, mint utóbb -, bele nem pusztulunk: vagy ebbe, vagy mű-világunk másmilyen mű-anyagjaiba.

A mesém is tovább tarthatott volna - legközelebb pedig terítékre kerülhet az uzsonnaszendvicsek királya, a párizsi világot meghódító diadalmenete.