Géplélek

Amit az ember összerakott, az előbb-utóbb szétesik - így szól Murphy elmés törvényeiből az egyik. Nincs ez másként a minket körülvevő háztartási gépek világában sem, legfeljebb hamarabb lesz itt az "előbb", ha "hozzáértő" kezek használják, kezelik, működését tanulmányozzák, szétszedik.

Vegyünk, példának okáért, egy mosógépet. Okos, hasznos jószág, nélküle mehetnénk a patakra sulykolni, mint ükanyáink tették azt vala. Ruha, mosópor, öblítő, program, vízcsap, konnektor - aztán jó másfél óra múlva teregethetjük a cuccot. Persze, nem olyan egyszerű azért. Egy háztartásban félig művelt hímnemű nem is nagyon próbálkozik meg vele. Szerelők a megmondhatói, hány, rég elveszettnek hitt alsógatyát és zoknit szedtek már ki szűrőből, nem beszélve a szivattyúkból kihalászott szögekről, pénzérmékről, csigaházakról, melltartó-csatokról. Amit az alapos asszony nem szedegetett ki férjura, gyermeke zsebeiből, azt mind itt kell keresni. A szűrőt amúgy is érdemes néhanap kitisztítani, nem éri meg évente a szerelővel pucoltatni - legfeljebb, ha fiatal, jóképű és készséges szerelőt találunk a környéken.

A mosógép vízcsapját jó elzárni, ha nem használjuk a gépet, mert a véletlenek összejátszása folytán nedves meglepetésben lehet részünk - de kinyitni ne felejtsük el mosás előtt!

A házban a másik legfontosabb szerkezet a hűtőszekrény. Más néven a frizsider. Olyan természetes, hogy élni sem tudunk nélküle, legyen tikkasztó nyár vagy mínusz 25 fok. Egyesek arra néhány röpke órácskára sem tudják nélkülözni, míg a jég leolvasztása tart. Siettetik hajszárítóval az olvadást, disznóölő késsel kapirgálják a jeget - előbb a mélyhűtő-ajtó olvad el, aztán maga mélyhűtő-fej lyukad ki: se hideg sör, se hűtő.

Máskor gondos kezek olyan alapos takarítást végeznek, hogy lecsutakolják a belső térből a hőfok-érzékelőt is, aztán csak néznek: semmi baja nem volt, aztán lett.

Ha már minden kísérlet csődöt mondott, olvasd el a használati utasítást! - imígyen is vélekedett Murphy, és valószínűleg ezt is tapasztalatból tette. Persze, jobb előbb elolvasni, mielőtt kísérletekbe bonyolódnánk, hogyan is kell használni valamit, de hát kinek van manapság erre ideje?! Legfeljebb úgy járunk, mint egyszeri ember, aki levágta a disznót, begyömöszölte részeit a fagyasztóba, és csodálkozott, hogy a gép majd' megszakadt, aztán megpróbálta ezt a borsóval meg a cseresznyével is. Pedig ha elolvasta volna...

Mondjuk, akkor arra is fény derülne, hogy a villanybojlert (magyarul forróvíztárolót), amely nevének semmi köze nincs a Boyle-Mariotte-törvényhez, időnként karban kellene tartani. Nem csak azért szükséges eltávolítani a benne felgyülemlett vízkövet, kicserélni az anódot, hogy a tartály ne végezze hamar a szemétbányában, de sokkal kevesebb áramot is fogyaszt a kétévente kitisztított bojler. És, ugye, ez sem mellékes...

A rengeteg gép, ami létezik egy jól szituált háztartásban, ezernyi apró jellel figyelmezteti használóját, - aki, jól tudjuk, legtöbbször a háziasszony - hogy valami nincs rendben, közeleg a vég. Amikor a porszívó zörög, csattog, kékes füstöt lövell szerteszét, azért még kétszer végig kell vele porszívózni a lakást, lehetőség szerint teli porzsákkal, hogy biztosak legyünk az eredményben.

A gőzölős vasaló nem fog hálálkodni, ha nem csapvízzel töltjük meg, legfeljebb csak tovább él. Elvéve a teremtés koronáitól azt a lehetőséget, hogy az ajándékozás alkalmával gondolkodás nélkül egy újabb vasaló szerkezettel lepje meg szíve választottját. Imígyen a kenyérpirító is, ha a bennakadt kenyeret nem próbálgatjuk villával vagy kis hegyes késsel kipiszkálgatni. De ha már sikerült végre valamit elrontani hanyagságból, véletlenül, akkor bátran nekifoghatunk a javításnak! A jobb sorsra érdemes készülék apró darabokra való szétszedegetése valószínűleg nem okoz nehéz feladatot, ha van otthon egy éles kés, egy húsaprító bárd, egy kisebb méretű kalapács, de nem biztos, hogy egy zacskónyi alkatrész halmazból saját magunk, életünk párja vagy akár egy magasan kvalifikált szakember ugyanúgy működő gépet tud varázsolni!

Persze, aki gondosan átfőzi kéthetente a kávéfőzőt citrompótló oldattal, rendszeresen üríti a porzsákot és nem cibálja a gépet a vezetéknél fogva, aki nem hajtja csapágyasra a kávédarálót, annak ügyes gépeire tovább fognak élni.

De nem sokkal, mert a háziasszonyi lelemény kimeríthetetlen tárháza a gépek elrontásának. Legtöbbször pedig azért kell újat vásárolni, mert a bölcs asszony ama törvény szerint jár el végső kétségbeesésébe, amely ugyan szintén Murphytől származtatható, de valószínűleg efféle masinákat gyártó cég sugallta neki, mégpedig így szólva: ne erőltesd, keress egy számmal nagyobb kalapácsot!


Halmos Monika